A Kormány 1254/2012. (VII.19.) határozata alapján végre megindult hivatalosan is a felkészülés a 2014-2020-as Európai Uniós költségvetési periódusra. Az említett határozat rendelkezik az új Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció (OFK) és az új Országos Területfejlesztési Koncepció (OTK) megalkotásáról, egyben kitűzi a fejlesztéspolitika főbb irányait. Kiemelt fontosságú megalapozó dokumentumok, hiszen ezen dokumentumok alapján kerülnek meghatározásra azok a célok, amelyekre az EU 2014 után a kohéziós forrásokból juttat Magyarországnak. A tervezés persze még nagyon sok lépcsőből áll ezen két dokumentum megszületése után, azaz tényleg gőzerővel kell dolgozni az illetékeseknek (szaktárcák, megyék, háttérintézmények), hogy a pontos támogatási rendszer összeálljon 2014 elejére.
A fenti két dokumentumnak első olvasatban 2012. november 30-ig kell elkészülnie. Az ezt követő sorsukról semmi információ. Nem tudni, hogy a jelenlegi OFK (mely a 96/2005. (XII. 25.) OGY határozat alapján 2020-ig szól) frissítéséről van-e szó, vagy egy teljesen új koncepcióról. A határozat szövegezése ez utóbbit sejteti. Jóllehet a minisztériumokban, területi szerveknél ma is annak a tervező csapatnak egy része dolgozik, amely a 2004-2007 közötti tervezési folyamatot is a vállán vitte (az akkori tervezői elit vagy a privát szférában vagy külföldön dolgozik), az új politikai irányok új megközelítést és új módszertant igényelnek. Ennek tükrében érdemes megnézni néhány stratégiai fontosságú kérdést az előttünk álló szűk másfél évvel kapcsolatban.
1. Az idő pénz
Hogy késésben vagyunk-e a tervezési folyamattal, az nem kérdés igazán. Míg más EU tagországok már az idei évben előállnak a tervdokumentumokkal, addig Magyarországon csak az előzetes koncepciók állnak - talán - rendelkezésre. Azért talán, mert egy ilyen alapos dokumentum megalkotása nem 3-4 hónapos feladat. Aki azt mondja, hogy egy ország jövőjét 15 évre meghatározó koncepciót (illetve pontosan kettőt) 4 hónap alatt megalkot, az még soha nem csinált ilyent, vagy abszolút dilettáns. Mindkettő komoly gond, de itt a szakemberek pontosan tudják, hogy ez mekkora feladatot jelent valójában, de a határidőket a politika szabja. Ergo a minőség lesz csapnivaló.
Ha megnézzük, hogy hét évvel ezelőtt ebben az időszakban (másfél évvel a program indulása előtt) hol tartottunk, akkor számottevő a különbség:
A Kormány 2004 nyarán határozta meg a tervezési folyamat ütemezését. - Ehhez képest a jelenlegi Kormány egy éves lemaradásban van.
Gondos, hosszú, szakpolitikai és területi vitákat lefolytatva a Kormány 2005 júniusában fogadta el az OFK-t és az OTK-t, majd társadalmi vitára bocsátotta 2005 augusztusáig. - A jelenlegi (nyilvános) tervezett ütemezésben csak a november 30-i határidő van az elkészítésre, ami azt jelenti, hogy ezen dokumentumok a közel 1 év helyett mindössze 4 hónap alatt készülnek el első olvasatban!
2005-ben a társadalmi vita során a Magyar Tudományos Akadémia és a Gazdasági és Szociális Tanács mellett 356 gazdasági és civil szervezet nyilvánított írásos véleményt a programokról. A vélemények feldolgozására külön informatikai rendszert állítottak csatasorba, majd a beépítésükről a minisztériumok és a régiók képviselőiből felállított tervezési operatív bizottság kétnapos maratoni ülésen. - Ha hasonló metodikát követ a mai Kormány, akkor kb. december-január hónapban kell vitára bocsátania a dokumentumokat, és legkorábban 2013 márciusában fogadhatja el azokat végső állapotában. Szemben a hét évvel ezelőtti másfél éves tervezési folyamattal most ezt fél év alatt teljesítve. Persze ha lesz egyáltalán érdemi társadalmi vita.
Hogy késésben vagyunk, az tényleg nem vitás. A Kormány ezt a késést úgy próbálja behozni, hogy rövidíti a tervezésre rendelkezésre álló időt, és talán elhagyja - az EU által ugyan megkövetelt, de csak az ezt követően kidolgozandó Nemzeti Stratégiai Referenciakeret (NSRK) esetében - a társadalmi partnerséget. Mindkét tényező a terv minőségének rovására megy, nem beszélve nyilvánosság követelményeiről.
2004-ben 15 országos civil szervezet - példaértékűen - megalakította a "Civilek a Nemzeti Fejlesztési Terv Nyilvánosságáért (CNNy)-t", mely sorozatban 9 jelentést adott ki a Nemzeti Stratégiai Anyagok Tervezésének Nyilvánosságáról. A honlapjuk már nem elérhető, de az anyagok megtalálhatóak pl. itt. Az első ilyen jelentésben 2005 nyarán már úgy ítélték meg, hogy a tervezési folyamat késésben van. Mit írnának most? A szervezetek még ma is léteznek, de civil források híján feladataikat csak korlátozottan tudják ellátni, ezért a véleményezési folyamatban még sajnos nincs jelentőségük.
2. A folyamat?
Az időtényezőn túl a másik nagy metodikai kérdés a tervezés folyamata. Amellett, hogy az egyes tárcák szakemberei már dolgoznak, a megyék is szerepet kaptak, és megyei területfejlesztési koncepciót illetve megyei területfejlesztési programot kell készíteniük február, illetve március végére. Ágazati fronton pedig a szakpolitikai programok kidolgozása folyik március végéig. Magyarán március végére áll össze az az igénylista, ami az ágazati és a területi szereplők elképzeléseit tartalmazza. Ekkor még EU-s forrásokról nem beszélünk, sem ezek társadalmi egyeztetéséről.
Ezután következhet a várhatóan a decemberi EU csúcson megszülető pénzügyi keretbe szuszakolás, azaz összevetve az igényeket a rendelkezésre álló forrásokkal kell kialakítani az új Nemzeti Stratégiai Referenciakeretet (korábbi nevén Új Magyarország Fejlesztési Terv, majd Új Széchenyi Terv), majd részben ezzel párhuzamosan az egyes operatív programokat. Ezen dokumentumok belső vitája, kötelező társadalmi egyeztetése, majd Brüsszellel történő megvitatása és elfogadása után kezdődhet meg a pályázatok kidolgozása. Csak a brüsszeli egyeztetésekre 9-12 hónap szükséges attól függően, hogy mennyire konfliktusos programok készülnek.
Ha mindent egybevetünk, és beleszámítjuk az ilyenkor sajnos szükségszerűen bekövetkező csúszásokat, akkor a jelenlegi Orbán-kormány már nem tudja elfogadtatni a 2014-es választásokig ezen programokat. Persze mindent megtesz érte, és valószínűleg sok párhuzamos munkával (ameddig fokozni tudja az apparáruson a nyomást) lerövidíti az elkészítés idejét, de ez egy nagyon pozitív hozzáállású Brüsszel is szükséges. Vagy egy olyan program, amely nem tartalmaz konfliktusos pontokat, és mindenben befekszik az EU javaslatainak.
Emellett nem tisztázott a területfejlesztési szerepre csonkított megyék szerepe a rendszerben. Milyen szerepet kapnak a további tervezésben és végrehajtásban? Ez utóbbi még oly messze van, hogy nem is érdemes vele foglalkozni - persze ettől még izgalmas kérdés. Mit lehet kezdeni 19 megyei koncepcióval és programmal, amikor ilyen feszesek a határidők? A válasz egyértelmű: semmit, annyit ér, hogy az EU felé be tudjuk mutatni, hogy foglalkoztunk a területi szintekkel. Területi tervezés és végrehajtás szempontjából egyértelmű visszalépés lesz a 2014-2020-as program a jelenlegihez képest, ez már most kijelenthető. Korábban a 7 régióval lehetett szakmai és területi alapú egyeztetéseket folytatni, lehetett egy asztalnál megbeszélni a közös dolgokat, és lehetett döntési jogokat adni a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe. 19 megye esetében ez mind kezelhetetlen, technikailag kivitelezhetetlen. Egy dolgot lehet csupán: diktálni nekik fentről.
A megyéknél még a rutinos, EU-s tervezési gyakorlattal rendelkező tervezői kapacitás sincs meg, ami legalább a tárcák esetében még nagyrészt jelen van. A szakemberek pedig a regionális fejlesztési ügynökségeknél keresik feladatukat. Pazarlás!
3. Hogyan tovább?
Szóval elindult végre valami, igaz az előző ciklushoz egy teljes évvel később. Feltételezve, hogy az Orbán-kabinet a választási küzdelemben már villogni szeretne legalább meghirdetett pályázatokkal - arról nem is álmodhat, hogy a választásokig az új 2014-2020-as programban pályázati döntések szülessenek - szoros másfél év áll előtte megannyi buktatóval, amit politikusai még csak most fognak megtapasztalni. Stratégiai döntések sokaságát kell meghozni hónapról-hónapra úgy, hogy egy kőkemény pénzügyi tárgyalás is hátravan még az EU vezetőivel az év végén (nagy a nyomás Orbánon etekintetben, mivel a Gyurcsány-kormány 2005-ben az ugyanilyen egyeztetésen egy felkészült szakmai apparátussal a háttérben Magyarország számára nagyon kedvező eredményt ért el).
Megszületett a hivatkozott Kormányhatározat, felállt a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság (NFK), amely sok vitát váltott ki, egy dolog azonban tény: szükséges egy olyan testület, amely gyorsan és rugalmasan képes dönteni a tervezés és végrehajtás során, és nem kell betartania a Kormányra vonatkozó technikai határidőket. Ilyen a Gyurcsány-kormány alatt is létezett (ilyen volt például a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület). Azonban ez a testület nyilván nem léphet meg olyan döntéseket, amelyek egyébként a Kormány vagy az Országgyűlés hatáskörébe tartoznának.
Fontos feladat megjelölni azt, hogy operatív szinten mely szerv, és azon belül ki a felelős a tervezésért. Erre nincs utalás, csak remélni tudom, hogy a kormányzati gépezeten belül ez tisztázott. Ma három csúcs is magáénak érezheti a feladatot, és ez korántsem tesz jót: Lehet ez a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amelyet a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (Németh Lászlóné) felügyel, a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal, amely a Nemzetgazdasági Minisztérium (Matolcsy György) felügyelete alatt működik, és a Miniszterelnökség, amelyhez jelentős fejlesztéspolitikai feladatok kerültek a Lázár-féle átalakítás nyomán. Amennyiben az operatív felelős nincs tisztázva, úgy a szokásos minisztériumi csatározások áldozatául esik a tervezési folyamat kezdeti része!
Az országnak olyan tapasztalata ebben a folyamatban, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, és a rövid idő ellenére is sikerre viheti a tervezési folyamatot. De ehhez is le kellene szállni arról a bizonyos magas lóról.