Számtalan cikk foglalkozott az elmúlt hetekben azzal, hogy Magyarország milyen rosszul áll a 2007-2013 közötti Európai Uniós fejlesztési források lehívása terén. Vannak közöttük nagyon jó elemző írások is, melyek alapvetően próbálnak (szerintem jó megközelítéssel) megoldási lehetőségeket is felvázolni a jelenlegi helyzet kezelésére, de van olyan is, amely félreviszi a tájékozatlan olvasókat és pályázókat (erről talán egy későbbi blogomban).
Ugyanakkor a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) berkeiben megjelent a "kapuzárási pánik", hiszen jól látszik 2013 vége, ameddig le kell kötni(!) a rendelkezésre álló maradék forrásokat, amihez legkésőbb jövő év közepéig az utolsó fillérig ki kell írni a pályázatokat. Ez persze nem lehetetlen, és nem is itt van a legnagyobb probléma a forráslehívás terén. 2015 végéig ezen forrásokat ki is kell fizetni a projektgazdák felé. Első hallásra ez sem tűnik lehetetlennek, de nem szabad elbízni magunkat. A legfőbb okok, melyek veszélyeztetik a megfelelő mértékű forráslehívást (a teljesség igénye nélkül):
- az intézményrendszer leterheltsége - egyes Közreműködő Szervezetek (KSZ) képtelenek időben reagálni mindenféle projektmegvalósítással összefüggő kérdésre - képtelenek, mert a rendelkezésükre álló humán kapacitás messze nem igazodik a kezelt projektek számához és forrás nagyságához (nem biztos, hogy a napi kulimunkát végző ügyintézőkön kellene spórolni, arra ott vízfej);
- az állami/önkormányzati projektgazdák évek óta képtelenek felnőni a hatékony projektmegvalósítás feladataihoz - néhány üdítő kivételtől eltekintve;
- a jogszabályok képtelenek kezelni a rugalmas projektmegvalósítást, a KSZ-ek ügyintézői a saját állásukat védve újabb és újabb dokumentációs eljárásokba viszik a projektgazdákat (mindenféle plusz nyilatkozatokat, szakértői véleményeket, igazolásokat kérve);
- évek óta nem kapnak a projektgazdák hatékony megvalósítás segítséget az NFÜ-től és szerveitől;
- közbeszerzési eljárások elhúzódása;
- stb.
Mindezen problémák ellenére érthetetlen, hogy miért a projektgazdákon, és a már elnyert támogatások kifizetésén szigorít a Kormány. A MAG Zrt. tájékoztatása, illetve a 4/2011. (I. 28.) Kormányrendelet módosítása alapján:
"Az Új Széchenyi Terv keretében megvalósuló pályázatok esetén a 2012. július 30.-án és azt követően benyújtott kifizetési igénylés és beszámoló hiánypótlási határideje módosult. Tájékoztatjuk Tisztelt Ügyfeleinket, hogy megjelent a 176/2012. (VII. 26.) Kormányrendelet a 2007–2013 programozási időszakban az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 4/2011. (I. 28.) Kormányrendelet módosításáról. A rendelet értelmében a Kedvezményezettek hiánypótlására rendelkezésre álló 30 napos határidő 15 napra csökkent, tovább eltörlésre került a hiánypótlási határidőn túl még a beérkezésre rendelkezésre álló úgynevezett 7 napos türelmi idő."
Aki ezt kitalálta, és papírra vetette, nem tudom épeszű ember-e ebben a helyzetben. Azon túl, hogy a végrehajtási rendszer saját magát kényszerítené a meglévő határidők tartására, mit eredményezhet ez a változtatás?
Valószínűleg ezáltal az eddiginél többen fogják elbukni a már megnyert támogatásuk kifizetését (nincsenek a birtokomban számok arról, hogy eddig ez milyen arány volt, de tapasztalataim alapján nem magas). Kinek jó ez? A projektgazdának bizonyosan nem, mert megvalósítja a projektet, kifizeti a beszerzett/megépített dolgokat, és aztán nem jut a pénzéhez. Az NFÜ-nek (az országnak) sem, hiszen az így elvesztett pénzt már nem tudja újra pályáztatni (2013 közepe után), így az elveszik.
LOSE-LOSE
Ha valaki ezt meg tudja magyarázni, hogy a pályázó megfélemlítésén kívül ennek mi értelme lenne... Ahelyett, hogy segítenének. Még nem késő. Nagyon nem.
